Hogyan éljük életünket Krisztus visszajövetelének fényében?

Hogyan éljük életünket Krisztus visszajövetelének fényében?

Hogyan kellene a keresztényeknek Krisztus visszajövetelének fényében élniük? Ez egy olyan kérdés, amelyről a történelem során vitatkoztak, és nincs könnyű válasz. Van azonban néhány dolog, amit figyelembe vehetünk. Mindenekelőtt Krisztus visszajövetelének kell ösztönzőnek lennie arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Azt kell akarnunk, hogy Krisztus visszatérésekor jó cselekedeteket végezzünk, és ne szégyelljük bűneinket. Ezenkívül nem félelemmel, hanem lelkesedéssel és várakozással kell várnunk Krisztus visszajövetelét. Végül úgy kell élnünk az életünket, hogy bármikor készen álljunk Krisztus visszajövetelére. Ez azt jelenti, hogy lelkileg, mentálisan és érzelmileg fel kell készülni arra, amikor Ő visszatér. Ez azt is jelenti, hogy logisztikailag felkészültünk, például ügyeink rendben vannak, otthonunk készenlétben van. Amikor Krisztus visszatér, ítéletet hoz magával. De azoknak, akik az Ő Igéje szerint élték le az életüket, nincs mitől félniük. Ehelyett csak izgalom és öröm ér a gondolattól, hogy végre újra találkozhatunk Megváltónkkal.

Válasz





Hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus visszatérése küszöbön áll, vagyis az Ő visszatérése bármikor bekövetkezhet. Pál apostollal együtt az áldott reményt várjuk – nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenését (Titusz 2:13). Tudván, hogy az Úr még ma visszajöhet, egyesek kísértést éreznek, hogy abbahagyják, amit csinálnak, és csak Őrá várjanak.



Azonban nagy különbség van aközött, hogy tudjuk, hogy Jézus ma visszatérhet, és aközött, hogy tudjuk, hogy ma vissza fog térni. Jézus azt mondta: Senki sem tud arról a napról vagy óráról (Máté 24:36). Az Ő eljövetelének idejét Isten nem nyilatkoztatta ki senkinek, ezért mindaddig, amíg el nem hív minket, továbbra is szolgálnunk kell Őt. Jézus tíz talentumról szóló példázatában a távozó király arra utasítja szolgáit, hogy foglalják el, amíg eljövök (Lukács 19:13).



Krisztus visszajövetelét a Szentírás mindig a cselekvés nagy motivációjaként mutatja be, nem pedig a cselekvés abbahagyásának indokaként. Az 1Korinthus 15:58-ban Pál az elragadtatásról szóló tanítását azzal zárja, hogy: Mindig adjátok át magatokat teljesen az Úr munkájának. Az 1Thesszalonika 5:6-ban Pál ezekkel a szavakkal fejezi be Krisztus eljöveteléről szóló leckét: Ne legyünk hát olyanok, mint a többiek, akik alszanak, hanem legyünk éberek és fékeződjenek. Jézus soha nem akarta velünk, hogy visszavonuljunk és megtartsuk az erődöt. Ehelyett addig dolgozunk, amíg lehet. Eljön az éjszaka, amikor senki sem tud dolgozni (János 9:4).





Az apostolok azzal a gondolattal éltek és szolgáltak, hogy Jézus az ő életükben visszatérhet; mi van, ha abbahagyták a munkájukat, és csak vártak? Nem engedelmeskedtek volna Krisztus parancsának, hogy menjenek el az egész világba, és hirdessék a jó hírt az egész teremtett világnak (Mk 16:15), és az evangélium nem terjedt volna el. Az apostolok megértették, hogy Jézus közelgő visszatérése azt jelenti, hogy Isten munkájával kell elfoglalniuk magukat. Teljes életet éltek, mintha minden nap az utolsó lenne. Nekünk is ajándéknak kell tekintenünk minden napot, és Isten dicsőítésére használjuk fel.





Top