Van bizonyíték arra, hogy Isten válaszol az imára?

Válasz



Számtalan történetet lehetne idézni a betegségek gyógyításáról, a sikeres vizsgákról, a megtérésről és a megbocsátásról, a kapcsolatok helyreállításáról, az éhező gyerekek táplálásáról, a számlák kifizetéséről, valamint az ima eredményessége által megmentett életekről és lelkekről. Tehát igen, rengeteg bizonyíték van arra, hogy Isten válaszol az imára. A legtöbb bizonyíték azonban anekdotikus és személyes jellegű, és ez sokakat zavar, akik a bizonyítékot csak megfigyelhetőnek, mérhetőnek és reprodukálhatónak gondolják.

A Szentírás világosan tanítja, hogy az imák meghallgatásra találnak. A Jakab 5:16 kijelenti, hogy az igaz ember imája erős és hatásos. Jézus arra tanította tanítványait, hogy ha bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz (János 15:7). Az első János 3:22 ezt az igazságot visszhangozza, mondván, hogy bármit kérünk, megkapunk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami neki tetszik.



A Szentírás ráadásul tele van megválaszolt imák történeteivel. Illés imája a mennyei tűzért (2Királyok 1:12), Ezékiás imája a szabadulásért (2Királyok 19:19) és az apostolok imája a merészségért (ApCsel 4:29) csak három példa. Mivel ezeket a beszámolókat az események szemtanúi írták, egyértelmű bizonyítékai a megválaszolt imának. Természetesen ellentmondhatnánk, hogy a Szentírás nem ad tudományos értelemben megfigyelhető bizonyítékot. Azonban a Szentírás egyetlen kijelentését sem cáfolták meg végérvényesen, így nincs okunk kételkedni a bizonyságtételében. Valójában a bizonyítékok bizonyos fajtáinak tudományosnak, más fajtáit nem tudományosnak minősítése a legjobb esetben is homályos és mesterséges megkülönböztetés. Ilyen megkülönböztetés csak eleve, azaz az adatok értékelése előtt tehető meg. Más szóval, nem az adatok, hanem a korábbi filozófiai elkötelezettségek motiválják azt a döntést, hogy az ima hatékonyságát csak a megfigyelhető bizonyítékok fényében értékeljük. Ha ezt az önkényes korlátozást enyhítjük, a bibliai adatok egyértelműen magukért beszélnek.



Alkalmanként kutatók egy csoportja tudományos vizsgálatot végez az ima hatékonyságáról. Megállapításaik általában az, hogy az imádságnak nincs hatása (sőt, akár negatívan is) például az orvosi ellátásban részesülők átlagos felépülési idejére. Hogyan érthetjük meg az ehhez hasonló tanulmányok eredményeit? Van-e bibliai oka a megválaszolatlan imának?

A Zsoltárok 66:18 azt mondja: Ha gondolok gonoszságra a szívemben, az Úr nem hallgat (NASB). Hasonlóképpen, az 1 János 5:15 minősíti azt, hogy bármit kérünk, engedelmeskedjünk Isten parancsainak. Jakab megjegyzi, hogy amikor kérsz, nem kapsz, mert rossz indíttatásból kérsz (4:3). Tehát a megválaszolatlan ima néhány oka a be nem vallott bűn és a rossz indíttatás.



A megválaszolatlan imádság másik oka a hit hiánya: Amikor kérsz, hinned kell, és nem kételkedni, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél fúj és sodor. Ez a személy ne várja el, hogy bármit is kapjon az Úrtól (Jakab 1:6-7). A Zsidók 11:6 a hitet is az Istennel való kapcsolat szükséges feltételeként határozza meg, amit mindig a Krisztus nevében végzett imádság közvetít: Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki hozzá fordul, annak hinnie kell, hogy létezik és hogy megjutalmazza azokat, akik komolyan keresik őt. A hit tehát szükséges a megválaszolt imához.

Végül a kereszténység néhány kritikusa azt állítja, hogy mivel Jézus arra utasítja tanítványait, hogy bármit kérdezzenek, minden imára meg kell válaszolni. Az ilyen kritikák azonban teljesen figyelmen kívül hagyják a vers első részében szereplő ígéret feltételeit: Ha bennem maradsz, és szavaim benned maradnak. Ez egyértelműen az Isten akaratán belüli imádkozás előírása; más szóval, az őszinte ima, amelyre Isten mindig válaszol, valójában az a fajta, amely kifejezetten vagy hallgatólagosan azt kéri, hogy Isten akarata teljesüljön. A kérelmező akarata másodlagos. Maga Jézus is így imádkozott Gecsemánéban (Lk 22:42). A hit alázatos imája lehetővé teszi, hogy az imára nemmel válaszoljunk; aki nem mond ilyen imát – annak, aki választ kér – nincs joga választ várni.

A másik ok, amiért oly sok tanulmány számol be az ima hatástalanságáról, az az, hogy lehetetlen kiküszöbölni azokat a változókat, amelyek az imádkozók lelki állapotához (a kérelmező még hívő is?), az imát motiváló motivációhoz kapcsolódnak (vagyis bizonyítékkal szolgálnak, vagy azért, mert a Szentlélek imára késztette őket?), ahogyan elmondják imáikat (képletes kifejezéssel imádkoznak, vagy szándékosan kérik Istent?), és így tovább.

Még ha az összes ilyen lappangó változót ki is lehetne küszöbölni, egy átfogó probléma maradna: ha az imát empirikusan meg lehetne vizsgálni, és meggyőző eredményekre kényszeríthető lenne, az elkerülné a hit szükségességét. Nem fedezhetjük fel Istent empirikus megfigyelések révén; hit által jövünk hozzá. Isten nem olyan ügyetlen, hogy olyan módon nyilatkoztassa ki magát, ahogyan nem szándékozott. Aki Istenhez jön, annak hinnie kell, hogy Ő van (vagyis, hogy létezik). A hit az előfeltétel és az elsőbbség.

Isten válaszol az imára? Kérdezd meg bármelyik hívőt, és tudni fogod a választ. Minden hívő minden megváltozott élete pozitív bizonyítéka annak, hogy Isten válaszol az imára.