Mit mond a Biblia az arroganciáról?

Mit mond a Biblia az arroganciáról? Válasz



A szavak arrogancia, arrogáns, büszke és gőgös több mint 200-szor említik az NIV Bibliában. És gyakorlatilag minden esetben ez egy Isten által gyűlölt viselkedés vagy hozzáállás. A Biblia azt mondja nekünk, hogy a gőgösek és a gőgös szívűek utálatosak számára: Mindenki, aki gőgös szívű, utálatos az Úr előtt; biztos lehetsz benne, nem marad büntetlenül (Példabeszédek 16:5). A Biblia által elmondottak közül a hét dolog közül, amelyeket Isten gyűlöl, a gőgös szemek [büszke tekintet, NKJV] az első a felsorolásban (Példabeszédek 6:16-19). Maga Jézus mondta: Ami kijön az emberből, az beszennyezi, majd felsorolja azoknak a tizenhárom jellemzőjét, akik kívül esnek Isten kegyelmén, és az arroganciát a szexuális erkölcstelenség és a gyilkosság mellett tartják számon (Mk 7:20-23). .



Az Újszövetségben az arrogancia szónak két görög formája van, amelyek lényegében ugyanazt jelentik. Huperogkos azt jelenti, hogy duzzadt vagy extravagáns, ahogy az arrogáns szavakban használják (2Péter 2:18; Júdás 1:16). A másik az phusiosis , ami a lélek felfuvalkodottságát vagy magasztosságát, büszkeségét jelenti (2 Korinthus 12:20). A hívők kötelessége felismerni, hogy a gőgösség vagy a nagyképű hozzáállás az istenfélelem ellentétes (2Péter 1:5-7). Az arrogancia nem más, mint az önmaga fontosságának nyílt megnyilvánulása (2Timótheus 3:2). Ez hasonlít ahhoz, hogy minden rólam szól, amely azt mondja: A világ körülöttem forog (Példabeszédek 21:24).





Az arrogancia helyett a Biblia az ellenkezőjét tanítja nekünk. Pál a korinthoszi gyülekezetnek írva leírja a szeretetet. Isten szeretetének számos oldala közül az arrogancia az ellenkezője: a szeretet türelmes és kedves; a szerelem nem irigykedik és nem kérkedik; nem arrogáns (1Korinthus 13:4; vö. Róma 12:3). Az, hogy dicsekvők vagyunk, és az a hozzáállás, hogy jobb vagyok, mint te, megfélemlítéstől bűzlik, és tönkreteszi a kapcsolatunkat másokkal. Jézus azonban arra tanított bennünket, hogy másokat helyezzünk önmagunk elé: De aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgátok, és aki közületek az első akar lenni, legyen mindenki rabszolgája. Mert még az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért (Mk 10,43-45).



Pál apostol ugyanezeket az érzéseket visszhangozta a filippi gyülekezetnek írt levelében: Semmit se tegyetek rivalizálásból vagy önhittségből, hanem alázattal tekintsetek másokat magatoknál jelentősebbnek (Filippi 2:3). Ez óriási kontraszt a mai világunk kutyaevés-kutyás, versengő jellegétől. A keresztények másokkal szembeni viselkedése utánoznia kell Krisztusét, aki arra tanított bennünket, hogy mossuk meg egymás lábát (János 13:14). Ahol a világ arra késztet, hogy a csúcsra jussunk, és azt mondja, hogy akinek a legtöbb játéka van, az nyer, ott Jézus azt parancsolja, hogy legyünk mások: Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják (Lk 14: 1; vö. Jakab 4:6).



Istenhez és embertársainkhoz való viszonyulásunkkal kapcsolatban Isten két ígéretet ad nekünk. Először is, hogy a kevélyeket megbüntetik (Példabeszédek 16:5; Ésaiás 13:11), másodszor pedig boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa (Máté 5:3). Mert valójában Isten a kevélyekkel szemben áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad (1Péter 5:5; vö. Példabeszédek 3:34).





Top