Mit mond a Biblia egy lázadó gyerekkel?

Válasz



Az a gyermek, aki lázadó hajlamot mutat, többféle okból teheti ezt. A kemény, szeretetlen és kritikus szülői nevelés szinte mindig valamilyen lázadáshoz vezet. Még a legmegfelelőbb gyerek is fellázad – belülről vagy kívülről – az ilyen bánásmód ellen. Természetesen ez a fajta szülői magatartás kerülendő. De nem számít, milyen nevelési stílust választ egy család, a gyermek fellázadhat.

Feltételezve, hogy a lázadó gyermek természeténél fogva erős akaratú személyiség, a korlátok tesztelésére való hajlam, az irányítás mindenek felett álló vágya és a minden hatalommal való ellenállás iránti elkötelezettség fogja jellemezni. Más szóval, a lázadás a középső neve. Ezenkívül ezek az erős akaratú, lázadó gyerekek gyakran nagyon intelligensek, és elképesztő gyorsasággal képesek kitalálni a helyzeteket, és megtalálják a módját, hogy átvegyék az irányítást a körülmények és az őket körülvevő emberek felett. Ezek a gyerekek rendkívül embert próbáló és kimerítő kihívást jelenthetnek szüleik számára.



Szerencsére az is igaz, hogy Isten olyan gyerekeket teremtett, akik és amilyenek. Szereti őket, és a szülőket sem hagyta forrás nélkül, hogy megfeleljen a kihívásnak. Vannak olyan bibliai alapelvek, amelyek a lázadó, erős akaratú gyermek kegyelemmel való kezelését célozzák. Először is, a Példabeszédek 22:6 azt mondja nekünk, hogy neveljük a gyermeket arra az útra, amelyet járnia kell: és ha megöregszik, nem tér el tőle. Minden gyermek számára Isten felé kell mennie. A gyermekek Isten Igéjére való tanítása kulcsfontosságú minden gyermek számára, akiknek meg kell érteniük, ki Isten, és hogyan szolgálhatják a legjobban. Az erős akaratú gyermeknél annak megértése, hogy mi motiválja – az irányítás vágya –, nagyban segít neki eligazodni. A lázadó gyermek az, akinek meg kell értenie, hogy nem ő irányítja a világot – Isten az –, és egyszerűen csak Isten módjára kell tennie a dolgokat. Ehhez a szülőknek teljesen meg kell győződniük erről az igazságról, és ennek megfelelően kell élniük. Az a szülő, aki maga is lázad Isten ellen, nem tudja meggyőzni gyermekét, hogy engedelmeskedjen.



Miután megállapították, hogy Isten az, aki a szabályokat hozza, a szülőknek meg kell állapítaniuk a gyermek elméjében, hogy ők Isten eszközei, és mindent megtesznek, ami szükséges ahhoz, hogy végrehajtsák Isten tervét a családjukkal kapcsolatban. A lázadó gyermeket meg kell tanítani arra, hogy Isten terve az, hogy a szülők vezessenek, a gyermek pedig kövesse. Ezen a ponton nem lehet gyengeség. Az erős akaratú gyermek egy mérfölddel távolabb is észreveszi a határozatlanságot, és megragadja a lehetőséget, hogy betöltse a vezetői vákuumot, és átvegye az irányítást. A tekintélynek való alávetés elve döntő fontosságú az erős akaratú gyermek számára. Ha a behódolást nem tanulják meg gyermekkorban, akkor a jövőt konfliktusok jellemzik minden hatalommal, beleértve a munkaadókat, a rendőrséget, a bíróságokat és a katonai vezetőket. A Róma 13:1-5 világosan kijelenti, hogy a hatalmat felettünk Isten állapította meg, és nekünk engedelmeskednünk kell nekik.

Ezenkívül egy erős akaratú gyermek csak akkor hajlandó betartani a szabályokat vagy törvényeket, amikor azok értelmesek számára. Adj neki egy szilárd indokot egy szabályra, állandóan ismételve azt az igazságot, hogy úgy csináljuk a dolgokat, ahogy Isten akarja, és hogy ez a tény nem vitatható. Magyarázd el, hogy Isten a szülőket bízta meg azzal a felelősséggel, hogy szeressék és fegyelmezzék gyermekeiket, és ennek elmulasztása azt jelenti, hogy a szülők nem engedelmeskednek neki. Lehetőség szerint azonban adjunk lehetőséget a gyermeknek, hogy segítsen döntéseket hozni, hogy ne érezze magát teljesen tehetetlennek. Például a templomba járás nem alku tárgya, mert Isten megparancsolja, hogy gyűljünk össze más hívőkkel (Zsidók 10:25), de a gyerekek beleszólhatnak (észszerű keretek között) abba, hogy mit viselnek, hol ül a család stb. projektek, amelyekbe beleszólhatnak, például a családi nyaralás megtervezése.



Továbbá a szülői nevelést következetesen és türelemmel kell végezni. A szülőknek törekedniük kell arra, hogy ne emeljék fel a hangjukat, ne emeljék fel a kezüket dühükben, és ne veszítsék el a türelmüket. Ez megadja az erős akaratú gyermeknek azt az irányítást, amire vágyik, és gyorsan rájön, hogyan irányítson téged azáltal, hogy olyan mértékben frusztrál, hogy érzelmileg reagáljon. A fizikai fegyelem gyakran kudarcot vall ezekkel a gyerekekkel, mert annyira élvezik, hogy a szülőket a kitörési pontig taszítják, hogy úgy érzik, egy kis fájdalom megéri fizetni. Az erős akaratú gyerekek szülei gyakran arról számolnak be, hogy a gyerek kinevet rajtuk, miközben verik őket, ezért lehet, hogy a verés nem a legjobb fegyelmezési módszer velük szemben. Talán sehol az életben nincs nagyobb szükség a türelem és önuralom Lelkének keresztény gyümölcseire (Galata 5:23), mint az erős akaratú/lázadó gyermeknél.

Bármilyen elkeserítő a szülői nevelés is ezeknek a gyerekeknek, a szülők vigaszt kaphatnak Isten ígéretében, hogy nem tesznek próbára minket azon túl, hogy képesek vagyunk elviselni (1Korinthus 10:13). Ha Isten erős akaratú gyermeket ad nekik, a szülők biztosak lehetnek abban, hogy Ő nem követett el hibát, és megadja a szükséges útmutatást és erőforrásokat a munkájuk elvégzéséhez. Talán sehol egy szülő életében nincs több értelme a szüntelenül imádkozni szavaknak (1Thesszalonika 5:17), mint az erős akaratú fiataloknál. E gyermekek szüleinek sok idejüket térden állva kell tölteniük az Úr előtt, hogy bölcsességet kérjenek, amelyet Ő megígért, hogy megadja (Jakab 1:5). Végül megnyugtató az a tudat, hogy az erős akaratú, jól képzett gyerekekből gyakran nagy teljesítményű, sikeres felnőttek lesznek. Sok lázadó gyermek vált merész, elkötelezett keresztyénné, akik jelentős tehetségüket arra használják, hogy szolgálják azt az Urat, akit türelmes és szorgalmas szüleik erőfeszítései révén megszerettek és tiszteltek.