Mit jelent szüntelenül imádkozni?

Mit jelent szüntelenül imádkozni? Válasz



Pálnak az 1Thesszalonika 5:17-ben található parancsa, hogy szüntelenül imádkozzunk, zavaró lehet. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy egész nap lehajtott fejjel, csukott szemmel kell lennünk. Pál nem a megállás nélküli beszédre utal, hanem az Isten-tudatosság és az Isten-átadás hozzáállására, amelyet mindig magunkkal hordunk. Minden ébrenléti pillanatot annak tudatában kell megélnünk, hogy Isten velünk van, és aktívan részt vesz gondolatainkban és cselekedeteinkben.






Amikor gondolataink aggodalomra, félelemre, csüggedésre és haragra fordulnak, tudatosan és gyorsan kell minden gondolatot imává, minden imát pedig hálaadásra fordítanunk. Pál a filippibeliekhez írt levelében azt parancsolja, hogy hagyjuk abba az aggódást, és ehelyett mindenben imával és könyörgéssel, hálaadással tárjuk fel kéréseiteket Isten elé (Filippi 4:6). Megtanította a kolosséi hívőket, hogy szenteljék magukat az imának, legyenek éberek és hálásak (Kolossé 4:2). Pál arra buzdította az efézusi hívőket, hogy tekintsék az imát a szellemi csaták megvívása során használható fegyvernek (Ef 6:18). A nap folyamán az ima legyen az első válaszunk minden félelmetes helyzetre, minden nyugtalanító gondolatra és minden nem kívánt feladatra, amelyet Isten parancsol. Az ima hiánya arra késztet bennünket, hogy magunkra hagyatkozzunk, ahelyett, hogy Isten kegyelmére támaszkodnánk. A szüntelen ima lényegében az Atyától való folyamatos függés és közösség.



A keresztények számára az imának olyannak kell lennie, mint a légzésnek. Nem kell arra gondolnia, hogy lélegezzen, mert a légkör nyomást gyakorol a tüdejére, és lényegében légzésre kényszerít. Ezért nehezebb visszatartani a lélegzetet, mint lélegezni. Hasonlóképpen, amikor Isten családjába születünk, olyan lelki légkörbe lépünk, ahol Isten jelenléte és kegyelme nyomást vagy befolyást gyakorol életünkre. Az ima a normális válasz erre a nyomásra. Hívőként mindannyian beléptünk az isteni légkörbe, hogy belélegezzük az ima levegőjét.





Sajnos sok hívő hosszú ideig visszatartja lelki lélegzetét, és arra gondol, hogy az Istennel töltött rövid pillanatok elegendőek ahhoz, hogy életben maradjanak. De lelki bevitelük ilyen korlátozását a bűnös vágyak okozzák. A tény az, hogy minden hívőnek folyamatosan Isten jelenlétében kell lennie, és állandóan belélegeznie kell az Ő igazságait, hogy teljesen működőképes legyen.



A keresztények könnyebben érzik magukat biztonságban, ha feltételezik Isten kegyelmét – ahelyett, hogy attól függnének. Túl sok hívő elégszik meg a fizikai áldásokkal, és alig vágyik a lelki áldásokra. Amikor a programok, módszerek és pénz lenyűgöző eredményeket hoznak, hajlamosak vagyunk összekeverni az emberi sikert az isteni áldással. Amikor ez megtörténik, hiányozni fog az Isten iránti szenvedélyes sóvárgás és a segítsége utáni vágy. A folyamatos, kitartó, szakadatlan imádság a keresztény élet elengedhetetlen része, és az alázatból és Istentől való függésből fakad.



Top