Mi az abszolút idealizmus?

Válasz



A filozófiában az idealizmus az a meggyőződés, hogy a gondolatok, ideák vagy elme a valóság végső alapja; ezért a fizikai dolgok illuzórikusak vagy másodlagosak. Az abszolút idealizmus ezt továbbviszi, és azt állítja, hogy minden dolog mögött egyetlen egyesítő elme áll. Ez szorosan összefügg a panteizmussal, ami szintén azt sugallja, hogy valójában csak egy dolog létezik. Az abszolút idealizmus szerint gondolat a tapasztalatok kölcsönhatása az egyesítő elmén belül, és igazság A gondolatok összhangjaként határozzák meg, nem pedig a különálló objektív valóságok közötti koherenciát.

Az abszolút idealizmushoz legszorosabban kötődő filozófus G. W. F. Hegel. Azt javasolta, hogy a valóságnak legyen egy olyan alapja, amelyen minden más koncepció alapul. Hegel számára ennek csak akkor volt értelme, ha a végső forrás az elme, nem pedig valami agyatlan vagy fizikai. Hegel számára ez nem feltétlenül volt érző lény vagy tudat; inkább az Abszolút egyszerűen csak a gondolat kedvéért gondolkodna. Ennek a megközelítésnek az a következménye, hogy az igazságot két gondolat harmóniájaként határozzák meg. Mivel az abszolút idealizmusban a valóság a gondolaton alapul, ez egy körkörös definíciót hoz létre, amely szolipszizmushoz vezethet.



Az abszolút idealizmus szembeállítható olyan fogalmakkal, mint a szubjektív idealizmus, amely szerint a létezés attól függ, hogy az elme észleli-e. A szubjektív idealizmus több elme lehetőségét is lehetővé teszi, míg az abszolút idealizmus azt jelenti, hogy végső soron csak egy elme létezik. Ily módon az abszolút idealizmusnak számos következménye van a panteizmussal. A gyakorlatban mindkettő azt állítja, hogy minden (végső soron) Isten.



Az abszolút idealizmus nem egyeztethető össze a Biblia igazsággal, teremtéssel vagy Isten természetével kapcsolatos megközelítésével. A Szentírás arról beszél, hogy Isten külön van attól, amit teremt (4Móz 23:19; Jób 38:4–7). A gonoszt úgy ábrázolják, mint ami Isten természetével áll szemben, nem csupán Isten elméjében lévő gondolatok közötti ellentmondásként (1Timótheus 1:8–11). A Biblia örökkévalóság-fogalma különösen ellentétes az abszolút idealizmussal; A Biblia tanítása, miszerint bizonyos emberek örökké létezni fognak egy Istentől elválasztott helyen, ütközik az abszolút idealizmus által hirdetett egységgel (Jelenések 20:11–15).

Míg Isten gondolatai magasabbak a miénknél (Ézsaiás 55:8), Isten nem csupán gondolkodik: Ő egy szándékos lény (Zsoltárok 33:10–12). A zsidó-keresztény Isten sem nem érző erő vagy az elvont gondolkodás általános háttérzaja (Zsoltárok 37:28). Az abszolút idealizmus, mint sok más filozófiai megközelítés, végső soron hamis.