Mi volt a babiloni fogság/száműzetés?

Válasz



A babiloni fogság vagy száműzetés Izrael történelmének arra az időszakára utal, amikor a zsidókat II. Nabukodonozor babiloni király fogságba ejtette. Ez a bibliai történelem fontos időszaka, mert mind a fogság/száműzetés, mind a zsidó nemzet visszatérése és helyreállítása az ószövetségi próféciák beteljesülése volt.



Isten Babilont használta Izrael elleni ítéletre a bálványimádás és az ellene való lázadás bűnei miatt. Ebben az időszakban (i.e. 607-586) valójában több különböző időszak is volt, amikor a zsidókat Babilon fogságába ejtette. A babiloni uralom elleni minden egyes egymást követő lázadásnál Nabukodonozor Júda ellen vezette seregeit, amíg azok több mint egy éven át ostrom alá nem vették Jeruzsálemet, sok embert megöltve és lerombolva a zsidó templomot, foglyul ejtve sok ezer zsidót, és romokban hagyva Jeruzsálemet.





Ahogy a Szentírás megjövendöli, a zsidó nép 70 év száműzetés után visszatérhet Jeruzsálembe. Ez a prófécia beteljesedett ie 537-ben, és Cyrus perzsa király engedélyezte a zsidóknak, hogy visszatérjenek Izraelbe, és megkezdjék a város és a templom újjáépítését. Az Ezsdrás irányítása alatti visszatérés a zsidó nép ébredéséhez és a templom újjáépítéséhez vezetett.



II. Nabukodonozor király uralkodása alatt a Babilóniai Birodalom elterjedt az egész Közel-Keleten, és Kr.e. 607 körül Joákim júdai király hódoltságra kényszerült, és Nabukodonozor vazallusa lett (2Királyok 24:1). Ez idő alatt Nabukodonozor fogságba ejtette Júda minden városából a legkiválóbb és legokosabb fiatalembereket, köztük Dánielt, Hanániát (Sadrák), Misáelt (Mésák) és Azáriást (Abednego). Három év Nabukodonozor szolgálata után a júdai Jójákim fellázadt a babiloni uralom ellen, és ismét Egyiptomhoz fordult támogatásért. Miután elküldte seregét Júda lázadása ellen, maga Nabukodonozor hagyta el Babilont ie 598-ban. kezelni a problémát. Kr.e. 597 márciusa körül Jeruzsálembe érkezve Nabukodonozor ostrom alá vette Jeruzsálemet, átvette az irányítást a terület felett, kifosztotta, és fogságba vitte Joákim fiát, Joákint, családját és Júda szinte teljes lakosságát, csak a legszegényebbek maradtak. az ország népe (2Királyok 24:8-16).



Abban az időben Nabukodonozor Sedékiás királyt jelölte ki Júda képviselőjének, de kilenc év után, és még mindig nem tanulta meg a leckét, Sedékiás még egy utolsó alkalommal fellázadt Júdában Babilon ellen (2Királyok 24–25). Hamis próféták hatására, és figyelmen kívül hagyva Jeremiás figyelmeztetéseit, Sedékiás úgy döntött, hogy csatlakozik egy koalícióhoz, amelyet Edom, Moáb, Ammon és Fönícia alkotott a Nabukodonozor elleni lázadásban (Jeremiás 27:1-3). Ennek eredményeként Nabukodonozor ismét ostrom alá vette Jeruzsálemet. Jeruzsálem Krisztus előtt 587 vagy 586 júliusában elesett, és Sedékiást fogságba vitték Babilonba, miután látta, hogy fiait megölték előtte, majd kitépték a szemét (2Királyok 25). Ebben az időben Jeruzsálemet elpusztították, a templomot lerombolták, és minden házat leégettek. A zsidó nép többségét fogságba vitték, de Nabukodonozor ismét otthagyta a szegények maradékát, hogy földművesként és szőlőművelőként szolgáljanak (2Királyok 25:12).



A 2 Chronicles és a 2 Kings könyvei az Északi Királyság és Júda bukásához vezető idő nagy részével foglalkoznak. Kitérnek Jeruzsálem Nabukodonozor általi elpusztítására és a babiloni fogság kezdetére is. Jeremiás volt az egyik próféta a Jeruzsálem bukását és a száműzetést megelőző időszakban, Ezékiel és Dániel pedig akkor íródott, amikor a zsidók száműzetésben voltak. Ezsdrás a zsidók visszatérésével foglalkozik, ahogy azt Isten több mint 70 évvel korábban megígérte Jeremiás és Ésaiás próféták által. Nehémiás könyve foglalkozik Jeruzsálem visszatérésével és újjáépítésével is, miután a száműzetés véget ért.

A babiloni fogságnak egy nagyon jelentős hatása volt Izrael nemzetére, amikor az visszatért a földre – soha többé nem rontották meg a környező nemzetek bálványimádása és hamis istenei. A zsidók Izraelbe való visszatérése és a templom újjáépítése után újjászületés következett be. Ezsdrásban és Nehémiásban azt látjuk, hogy a nemzet ismét visszatér ahhoz az Istenhez, aki megszabadította őket ellenségeiktől.

Ahogyan Isten megígérte Jeremiás prófétán keresztül, Isten elítélte a babiloniakat bűneik miatt, és a Babilóniai Birodalom i.e. 539-ben Perzsia seregei kezére esett, ismét bebizonyítva, hogy Isten ígéretei igazak.

A babiloni fogság hetven éves időszaka Izrael történelmének fontos része, és a keresztényeknek ismerniük kell. Sok más ószövetségi eseményhez hasonlóan ez a történelmi beszámoló is bemutatja Isten hűségét népéhez, ítéletét a bűn felett és ígéreteinek biztosságát.